Nagy Sándor halála után kezdték el építeni. Különlegessége állítólag a torony tetejében lévő tükör volt, ami 50 km-re is elvitte a fényt – segítséget nyújtva a Földközi-tengeren hajózóknak.
Az építész Euklides kortársa, Sostratus volt.
A torony tetején egy szobor állt.
A szobor kilétét illetőleg több vita is van a történészek között: egyesek szerint Poszeidónt a tengerek istenét ábrázolte, mások szerint Zeuszt a főistent.
Évszázadokon keresztül az alexandriai világítótorony messziről jelezte a kikötő helyét a tengerről érkezőknek. Éjszaka a tűz fénye mutatott utat a hajósoknak, nappal pedig a napsugarakat tükrözte vissza a torony hatalmas tükre. 956-ban egy földrengés kisebb károkat okozott a toronyban, majd 1303-ban és 1323-ban két nagyobb földrengés komoly pusztítást végzett az épület szerkezetében.
AJÁNLOM AZ OLDALT
