Tovább a képekhez
Bővebbet az alábbi kínai rádió kivonatolt
anyagából: katt az alábi linkre:
1. http://hungarian.cri.cn/1/2004/08/04/2@16480.htm
2. http://hungarian.cri.cn/1/2004/08/04/2@16482.htm
3.http://hungarian.cri.cn/1/2004/08/04/2@16483.htm
Aranylótuszok
TORZÍTOTT LÁBÚ LÁNYOK-ASSZONYOK
Kínában - legalábbis az előkelő családoknál - a női szépség nélkülözhetetlen attribútuma, a legfőbb vonzerő évszázadokon át az elkötött apró (olykor 10 cm-nél rövidebb) lábfej volt. Négy-hét éves koruktól a leánygyermekek lábfejét erős pólyával szorították össze úgy, hogy ujjaik a nagyujjaik kivételével a talpuk alá hajoljanak. A természet korrigálásának ezen módja csak a 10. században jelent meg, hamarosan népszerűvé vált, s a Ming-korban (1368-1644) országszerte elterjedt. Az "aranylótuszok" Kínában délen gyakoribbak, északon ritkábbak voltak. A mandzsu császárok, a Csing dinasztia uralkodói (1644-1911), akik igyekeztek megtartani népük művelődési önállóságát, a mandzsu nők számára
- minden tiltakozásuk ellenére - tiltották a lábelkötést. A szokás csak Kína "nyugatosodásával" a 20. század elejére tűnt le.
Az elkötött lábfej kínaiul "aranylótusz" (jin-lian). A kifejezés eredetét magyarázó legenda szerint egy ókori császár ágyasa szépségét jellemezte úgy, hogy "lába nyomán lótuszok nyílnak". A lábelkötés eredetét egy másik hagyomány Li Ju (937-978), egy korabeli fejedelemség uralkodója, híres költő, énekes és zenész, illetve kedvenc felesége, Jao-niang személyéhez kapcsolja. Eszerint Jao-niang azért kötötte lábfejét, hogy a férje által ajándékozott óriási lótusz (tulajdonképpen lótuszt formázó szerkezet) virágain táncolhasson. A szokás kielégítő magyarázatával még adós a tudomány, mindenesetre az elsorvasztott kis lábfejekkel bájosan lehetett tipegni és az asszonyok otthon ülésének is kedvezett. (Annál kevésbé a kínai táncművészetnek.) Ugyanakkor az "aranylótuszok" nagy - állítólag önként, szívesen, sőt boldogan vállalt - áldozatot követeltek viselőiktől: mindennap külön foglalkozniuk kellett lábfejeikkel, s mozgásukban igencsak korlátozva voltak.
Valószínűleg az elkötésnek is köszönhetően a lábfej a nő legintimebb testrészének számított. Az évszázadokon át szorgalmasan gyártott (egyébként tiltott) pornográf kiadványokban tömegével láthatók szeretkező párok a legkülönbözőbb felállásban, így nemi szervüket feltáró meztelen nők is, mezítlábas nők azonban legfeljebb kivételesen ritka esetben - ráadásul ezek lába nincs elsorvasztva. A rajzolóknak mindössze annyi volt megengedve, hogy - a pornográfia legmerészebb fokozataként - a lábukon kötést tekerő nőket ábrázolhattak. Kínában egyébként hagyományosan a kapcsolatteremtés legfőbb módja a kívánt nő lábának megérintése volt. Ennek kanonizált változata szerint a hölgy leejt valamit, imádója pedig ezt felvéve megérinti a lábát. Ha ekkor a nő nem tiltakozik, az azt jelenti, hogy most már tovább lehet menni: át lehet ölelni, meg lehet csókolni stb.
Aranylótusz lábacskákkal, vagyis természetellenesen kicsi lábakkal persze a kínai nők sem születnek, hanem borzasztóan fájdalmas, hosszan tartó lábelkötés végén jutottak el addig, hogy a kínai lányoknak, majd asszonyoknak olyan pici lábuk lett.
|