Az Opus Dei nemzetközi színtéren is kamatoztatta a Spanyolországban megszerzett politikai tapasztalatát, többek között a lengyel Szolidaritásnak nyújtott támogatást. Amikor nem sokkal pápává választása után II. János Pál 1979 nyarán először Lengyelországba látogatott, Opus Dei-funkcionáriusok és újságírók stábja kísérte el útjára. A pápalátogatás után a katolikus földalatti ellenzéki mozgalomnak az Opus Dei aktivistái kiemelt támogatást nyújtottak. Robert Hutchinson brit újságírónak az Opus Deiről néhány éve magyarul is megjelent könyve (A pápa titkos ügynökei) szerint ők segédkeztek Jacek Kurónnak a Társadalmi Önvédelmi Bizottság, a KOR felállításában, és az Opus Dei „fedezte fel” a gdanski hajógyárban dolgozó fiatal, ámde elkötelezett katolikus villanyszerelőt, Lech Walesát is. Az Opus Dei egyházon belüli hatalmát sajátos módon a Vatikánt a nyolcvanas években megrengető pénzügyi botrány is növelte. Miután a Vatikán bankjaként működő Banco Ambrosiano csődbe jutott, az egyházi állam nehéz helyzetbe került. Közel 1,8 milliárd dollárt (mintegy 400 milliárd forintot) kellett rövid időn belül visszafizetnie a betéteseknek. A hatalmas öszszegnek a bank megmaradt vagyona csupán a negyedét fedezte.

A botrány 1982. augusztus 6-án, amikor a Banca d’Italia felszámolta a Banco Ambrosianót, azzal fenyegetett, hogy a pápai állam története során először fizetésképtelenné válik, és a csőd miatt vatikáni tisztségviselőket tartóztatnak le – köztük Paul Marcinkus érseket, aki abból az elvéből kiindulva, hogy „csak az Ave Mariáktól nem halad előre az egyház”, nagyszabású pénzügyi vállalkozások sorozatába vitte a bankot. Az olasz lapok akkoriban felvetették, hogy a vatikáni műkincsek tömeges elárverezése esetleg segíthet kilábalni a válságból. Minderre azonban nem került sor. A hétvégét követő első munkanapon óriási meglepetésre rendben megnyitotta kapuit az új tulajdonosok vezette Banco Ambrosiano. A mentőakció hátterében az Opus Deihez közel álló svájci, olasz és amerikai bankárok és üzletemberek álltak, akik Casaroli bíboros-államtitkár kérésére vállalták, hogy megszervezik a csődbe ment bank konszolidációját. Két héttel később, augusztus 23-án a Vatikán szóvivője, Romeo Pancirioli atya bejelentette, hogy II. János Pál pápa hozzájárult az Opus Dei személyes prelatúrává (határok nélküli, a nemzeti egyházaktól és püspököktől független, csak a pápának alárendelt szervezetté) történő átalakításához. A vatikáni befolyás növeléséhez hozzájárult az Opus Deivel szimpatizáló bíborosok térnyerése. II. János Pál pápa uralkodása során minden elődjénél több bíborost nevezett ki, közülük a Kirche Interncímű liberális osztrák folyóirat szerint legalább 22 konzervatív főpap az Opus Dei feltétlen híve, míg további 24 bíboros az óvatos támogatók közé tartozik A spanyol papnak a katolikus szentté avatási menetrendben példátlanul gyors, negyedszázad alatt lezajlott „karrierjét” az is segíthette, hogy az eljárás során az Opus Deihez közel álló neves közéleti személyiségek is tanúskodtak, többek között Raymond Barre volt francia miniszterelnök is.