|
sarki fény
A Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött
részecskék (elsősorban protonok és elektronok) által keltett időleges
fényjelenség.
A töltött részecskék túlnyomóan a Napból származnak
(napszél), kisebb
hányadukat a Naprendszeren kívülről érkezett részecskék teszik ki.
A töltött
részecskéket a földi magnetoszféra
nagyrészt eltéríti, a mágneses pólusok körüli tartományban azonban bejutnak
a légkörbe.
A részecskék ütköznek a levegő atomjaival, ionizálják és
gerjesztik az atomokat, a gerjesztett atomok fénykisugárzással térnek vissza
alapállapotukba.
A színkép látható tartományában elsősorban az oxigén zöld
és vörös, valamint a nitrogénmolekulák kékesibolya vonalai jelentkeznek, a
sarki fény az ultraibolya tartományban is erős.
A jelenség 80–1000 km
magasságban fordul elő, leggyakrabban 100 km magasságban figyelhető meg.
A sarki fény formái változatosak, állandóan változnak, gyakran függönyre,
ívelt szalagokra emlékeztetnek vagy sugaras szerkezetűek.
Műholdról készült
felvételek tanúsága szerint a jelenség fénygyűrűként, glóriaként veszi körül a
mágneses pólust. Összefüggést találtak a déli és az északi pólusnál fellépő
fényjelenségek között.
Erős naptevékenységet követően, mágneses viharok
idején megváltozik a magnetoszféra szerkezete, ilyenkor a sarki fény alacsonyabb
szélességi körökön, így nagyon ritkán Magyarországon is megfigyelhető.
Sarkifény-jelenséget a Naprendszer más mágneses bolygóinál (Jupiter,
Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) és azok egyes holdjainál (Io, Ganymedes) is
megfigyeltek
Tovább a képekhez 
| | | | |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
