[Későbbi] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1] [Archívum]
Hideg reggel volt. Megfagyott a pókháló az ágakon. Mosolyt csalt e furcsa csipke, S szép lett az őszi elmúlás, a tél; Ajkamon még édes csók csillogott, Fülemben bársony sóhajtás zenélt. Tette dolgát a bús vén November, Nevettem rajta, s szerettem is tán, Forró ölelésben ért a reggel, S tudtam, az ölelő kar visszavár. Hideg reggel van. Megfagyott a pókháló az ágakon. Mosolyt csal e furcsa csipke, Szomorút, melyet mély sóhaj kísér, Vacogva húzom össze kabátom, S mint ezer könny, hull a fákról a dér. Összegyűrten, egyedül ébredtem, S idekint a természet gyásza várt, Léptem lemondón koppan a csendben, Már nem hiszem a mesei csodát. Hideg reggel van. Megfagyott a pókháló a szívemen.
Kati és Macsekok |
Drága Barátném!
Nagy szeretettel gondolok rád és sok puszit küldök:Isa:)
|
Kellemes, vidám hetet kívánok! Gyöngyi
|
Drága Mado! Kellemes, szép napos hetet kívánok! Szeretettel ölellek, Nyúlmami |
Szia!
Szép történet. Érdemes végigolvasni.
A piros üveggolyó
A nagy depresszió évei alatt egy dél idahoi falucskában laktam.
Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen
szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen
kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a
vásárlók az árúért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem,
amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában
epekedve nézte a zöldbabot.
Kifizettem a krumplimat, de köz ben engem is megragadott a gyönyörű zöld
babos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle,
végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.
- Hello Barry, hogy vagy?
- Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... nagyon jól
néz ki.
- Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?
- Erősödik, napról-napra erősödik.
- Az jó. Segíthetek valamiben?
- Nem uram. Csak csodálom a babot.
- Szeretnél belőle hazavinni?
- Nem uram. Nincs mivel fizetnem.
- Nos, mid va n, amire elcserélhetném a babot?
- Csak egy üveggolyóm van.
- Tényleg? Hadd nézzem csak.
- Tessék, itt van. Nagyon szép.
- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem.
Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?
- Nem egészen... de majdnem.
- Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb
erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem.
- Rendben van. Köszönöm Miller úr.
Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen Egy
mosollyal így szólt:
- Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes
körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almaért,
paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros
üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik
neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldseggel, és azzal,
hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.
Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén.
Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a
férfinak a "csere" üzletét. Aztán eltelt jó néhány év... Nemrégiben
látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a
régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr meghalt
és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a
temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba,
beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket
kifejezhessük Miller asszonynak. El őttünk a sorban állt három fiatalember.
Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben,
igen elegánsan volt felöltözve... Mikor rájuk került a sor Miller
asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója mellől. Min d
három fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár
szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei
követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a
koporsónál, megfogták a halott kezet, majd to vább indultak. Mindhárman
szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor,
elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a
régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról.
Csillogó s zemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.
- Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú,
akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték,
ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tu dja meggondolni
magát a
színt vagy a méretet illetően... eljöttek, hogy kifizessek tartozásukat...
Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim
ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.
Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen újjakat. A férje keze
alatt három fényes piros üveggolyó pihent.
A történet arról szól, hogy a szavainkra nem fognak emlékezni az emberek,
de kedves cselekedeteinkre annál inkább. Isten szeret Téged. Egy kívánságom
számodra a mai napon: kívánok neked mára egyszerű csodákat - frissen
főzött kávét, amit más készített el helyetted. Egy váratlan telefonhívást
egy rég nem látott barátodtól. Zöld jelzőlámpákat a munkába menetben.
Kívánok neked apróságokat, amiknek örülhetsz, a legrö videbb sort az
élelmiszerboltban, egy jó éneket a rádióban. Hogy a kulcsaidat ott találd,
ahol keresed. Kívánok neked egész napra boldogságot és apró örömöket, hogy
ezek által érezhesd, hogy Isten mosolyog rád, és gyöngéden fog, mert
különleges és ritka ember vagy. Kívánok neked erre a napra békességet,
boldogságot és örömöt. Azt mondják, hogy egy pillanatig tart csak, hogy
megtalálj egy különleges embert, egy óra, hogy értékeld, egy nap, hogy
szeresd, de aztán egy egész élet, hogy elfelejtsd.
NE FELEDD AZOKAT, AKIK EGYKOR OLYAN SOKAT JELENTETTEK NEKED ÉS VALAMILYEN
MÓDON MEGÉRINTETTÉK AZ ÉLETEDET, JOBB EMBERRÉ TÉVE TÉGED Puszi Fanta.
|
Olvassátok csak el, olyan megható történet... Bár több ilyen orvos lenne a világon!
Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva. Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt! - És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére. - Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki. - Tessék? - fordult hozzá a patikus. - A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda? - Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban. - Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte: - Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége? - Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet. - Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicago-i férfi. - Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell. - Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára. Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt: - Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett. - Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna? Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.
Az emlékezés hete után mosolygós, szép derűs hetet kívánok Zsóka
|
A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését és az igazság eltiprását. A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet.
Szeretteink által újra feltöltődve békés és vidám jövő hetet kívánok! semilin |
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Mátra alján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét.
őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra, megbotlott egy kidőlt fába, eltörött a gida lába.
Panaszosan sír szegényke, arra ballag öreg néne. Ölbeveszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába.
Ápolgatja, dédelgeti, friss szénával megeteti, forrásvízzel megitatja, mintha volna édesanyja.
Cili cica, Bodri kutya mellébúvik a zugolyba, tanultak ők emberséget, nem bántják a kis vendéget.
Gyorsan gyógyul gida lába, elmehetne az őz-bálba. Vidám táncot ellejthetne, de nincs hozzávaló kedve.
Barna szeme bús szomorún csüng a távol hegykoszorún. Reggel bíbor napsugarak játszanak a felhők alatt.
Esti szellő ködöt kerget, dombok, lankák üzengetnek: "Vár a sarjú, gyenge hajtás, gyere haza gida pajtás!"
Könnybelábad az őz szeme, hej, nagyon is visszamenne, csak az anyja úgy ne várná, csak a nénét ne sajnálná!
Éjjel-nappal visszavágyik, hol selyem fő, puha pázsit, tarka mező száz virága őz testvérkét haza várja.
Ahol mókus ugrabugrál, kopácsol a tarka harkály, vígan szól a kakukk hangja, bábot cipel szorgos hangya.
Várja patak, várja szellő, kék ég alján futó felhő. Harmatgyöngyös harangvirág, vadárvácskák, kékek, lilák.
Öreg néne megsiratja, vissza - dehogy - mégse tartja, ki-ki lakjék hazájában, őz erdőben, ember házban.
Kapuig is elkíséri, visszatipeg öreg néni és integet, amíg látja: "Élj boldogul, őzgidácska!"
Lassan lépdel, csendben ballag, kattan ajtó, zörren ablak, onnan lesi öreg néne, kis gidája visszanéz-e?
Haszontalan állatkája, egyre jobban szaporázza, s olyan gyorsan, mint a villám fennterem a mohos sziklán.
De a tetőn, hegygerincen, megfordul, hogy búcsút intsen: "Ég áldjon rét, kicsi csalit!" S mint a szél, eliramodik.
Nyár elröppen, levél sárgul. Lepereg a vén bükkfárul, hó borul már házra, rétre, egyedül él öreg néne.
Újra kihajt fő, fa, virág, nem felejti a kis gidát, fordul a föld egyszer-kétszer, zörgetnek a kerítésen.
Kitekint az ablakrésen ki kopogtat vajon éjjel? Hold ragyogja be a falut, kitárja a kicsi kaput.
Ölelésre lendül karja, kis gidácska, meg az anyja álldogál ott, beereszti, szíve dobban, megismeri:
őz-mama lett a kis gida, az meg ott a gida fia. Eltörött a mellső lába, elhozta hát a kórházba,
hogy szemével kérve-kérje: gyógyítsa meg öreg néne, puha gyolcsba bugyolálja, ne szepegjen fiacskája.
S köd előtte, köd utána, eltűnik az éjszakába. Gida lábát két kezébe veszi lágyan öreg néne.
Meg is gyógyul egy-kettőre, felbiceg a domb-tetőre s mire a tölgyről lehull a makk a kicsi bak hazaballag.
Mátraalji faluszéle, kapuban ül öreg néne. Nincs egyedül, mért is volna? Ha fúj, ha fagy, sok a dolga.
Körülötte gidák, őzek, látogatni el-eljőnek, télen-nyáron, évről évre, fejük hajtják az ölébe.
Falu népe is szereti, kedves szóval becézgeti öreg nénét és azóta így nevezik: őz-anyóka.
Piros pipacs, szegfő, zsálya virít háza ablakába, nagy köcsögben, kis csuporban, szivárványszín száz csokor van.
Egyiket Gál Péter hozta, másikat meg Kovács Julcsa, harmadikat Horváth Erzsi, úttörő lesz valamennyi.
Vadvirágnak dal a párja, énekszótól zeng a háza, oly vidám a gyereknóta, nevet, sír is őz-anyóka.
Mátra alján, falu szélén, lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, mese őrzi arany szívét.
Gidára vár sós kenyérke, kalácscipó aprónépre, egyszer te is légy vendége, itt a vége, fuss el véle.
Kellemes délutánt,szép estét:)
Kati és Macsekok |
Kellemes napot,majd Nyugodt szép hetet kivánok. Szeretetölellek,Kéklaguna.
|
------------------------------------
Köszönöm a látogatást, még ha "ritka" is, hiszen én sem csak a neten élem az életem hál' istennek. De mint tudod is Andryska, ez az időszak nekem nagyon kemény...sajnos így kedvem sem volt netezni. Puszi: Mado |
Fú! Hihetetlenül szép az oldalad!Igazán nagyon tetszik.Biztos rengeteg munkád van benne! /HoneyJen/
---------------------------------------
Köszönöm szépen az elismerést, nem tudom kit rejt a neved, (szívesen meglátogattalak volna) de gyere máskor is! Puszi: Mado |
valahol e világon kívül valamikor az időn túl valami köröttünk vagy bennünk megállt összefogództunk érintések nélkül percek kövein jártunk léptek nélkül és egymáshoz jutottunk utak nélkül.
Kellemes holnapot,mégszebb jövőhetet.
Puszillak.Luna | |
Kellemes hétvégét és jó pihenést kívánok. Puszi: Der Alte.
|
Egyedül az éjszakában.
Leszáll az éj. A Hold már, fényesen ragyog. Körülötte elszórtan, hunyorgó csillagok. Megpihen a természet, szendereg a táj. Lágyan ringatódzik a tavon a holdsugár.
A tóparton ülök, a föld még őrzi a nap melegét. A távolba merengve, hallgatom az éjszaka zenéjét. Lábamnál apró neszezéssel a hullám partot ér, Nesztelen repüléssel köröz egy éhes denevér.
Ezernyi hangján szólít meg az éj. Lágy suttogással köszönt néhány falevél. A közelben hangosan béka kuruttyol, A fű közül, a tücsök zenével válaszol.
A tó a holdfénytől ezüst ruhát kapott, Vidáman táncolnak tükrén a hullámok. A partról szomorúfűz halvány sziluettje, Borul bánatosan az ezüst víztükörre.
Néhol csobban a víz, a sás halkan susog, Mégis úgy tűnik, nincsenek is zajok. Olyan nyugodt, békés, idilli ez a táj. A lelkem ennyi szépségtől szinte fáj.
Szomorú arcomat az ég felé emelem, A Holdat keresi fáradt tekintetem. Hányszor sírtunk át együtt az éjszakát? Hányszor zokogtam el a lelkem bánatát?
Most is holdfényben füröszti meg arcom, Megpróbálja lemosni, a szomorúságom. A csillagok is huncutul rám kacsintanak, De nyomát sem látják arcomon mosolynak.
Felkelek, és lassan aludni indulok, A sötétség feketén köröttem' imbolyog. Kézen fog a magány, ő kísér utamon, Az egyedüllét terhét cipelem vállamon...
Kati és Macsekok |
Mosaolygós szép napokat kívánok Böbe
"Az ember csak úgy számíthat mások becsülésére, ha van önbecsülése, és csak akkor hisznek benne, ha ő is hisz magában. /Fallaci/"
|
"Tombolunk, a szakadék felé rohanunk, valami
ismeretlen dolog közeledik felénk a jövendőből, valami recseg-ropog
a talpunk alatt, valami meghal mellettünk, ez mind igaz, de egyrészt
tudunk meghalni, másrészt azonban nem
vagyunk hajlandók életünket megterhelni, és a halált szolgálni, mielőtt elvitt volna
. Az élet az életért van, nem pedig a halálért."
Szia!
Kellemes,nyugodt estét:)
Kati és Macsekok |
Pihengetős szép napot.puszi.Vali |
November 01.
Valaha fájó és megtört szívvel tudattuk Rokonokkal, Barátokkal,Ismerősökkel, Kit annyira szerettünk Eltávozott Közülünk.
Megszűnt drága szíve dobogni, Ő nem mondja már többé.. ..fáj.De Kik elveszítettük, Itt maradt a hatalmas űr,s a fájdalom.
Nem pótolja senki, Fájdalmunkban osztozott Mindenki. Mindig szeretettel gondolunk Rájuk, S Emlékük,szívünkben örökké él.
Gyújtsunk ma gyertyát Emlékezzünk Szeretettel Rájuk, Kiket ma is úgy szeretünk, Mint amikor még,itt voltak Közöttünk.
Szeretetben,Békességben telő napot Kivánok.
Szeretettel,Kéklaguna.
|
A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.
Kati és Macsekok |
"Ezen a napon minden más, Újra mélyen érint meg a gyász, Nincs már velünk együtt, Kit ismertünk vagy szerettünk, Ma lélekben újra együtt lehetünk.
Eszembe jutnak az együtt töltött napok, Fülemben újra megcsendült a hangod, Szinte látom minden mozdulatod, Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.
Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak Neked, Örök világosságban, békességben nyugodj, Soha el nem felejtünk, biztosan tudod!"
Szeretteink elvesztése, nagyon fájdalmas, értük gyújtunk gyertyákat és mécseseket...
Kívánok meghitt, békés, nyugodt hosszú hétvégét! Szeretettel: Manócska |
[Későbbi] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1] [Archívum]
|